Az amerikaiak meglepetésszerű iráni támadása brutális megaláztatás volt Európa számára, vélekednek.
Trump megalázta Európát, az öreg kontinens pedig csak pislog – nagyjából így összegezhető a brüsszeli Politico cikke, amelyben azt a kérdést járják körül, hogyan jelentéktelenedett el Európa a világpolitikai játszmákban.
Mint írják:
a diplomácia terén Európa számára éppoly megalázó volt ez az időszak, mint amilyen pusztító katonai szempontból volt Iránnak.
Donald Trump döntése, hogy bombázza Irán nukleáris létesítményeit, világossá tette: az Egyesült Államokat immár egyáltalán nem érdeklik a hagyományos, atlanti szövetségesei, akik korábban mind önmérsékletre szólították fel Washingtont, most pedig, bár igyekeznek megőrizni a méltóságukat, nyilvánvaló, hogy Amerika és a közel-keleti válság szempontjából teljesen irreleváns, hogy mit tesznek. A lap felidézi: az EU milliárdokat költ palesztin segélyprogramokra, befolyása egyre csökken.
A szerzők úgy vélekednek: a legkomolyabb gyanú szerint Trump nem pusztán ignorálta az európai vezetőket, hanem tudatosan csapdába is csalta őket, hogy elhitesse Iránnal, hogy még tárgyal a teheráni rezsimmel, támadás pedig legfeljebb hetek múlva várható (itt került elő Trump „két hetes” határideje is).
Ezt az európaiak is elhitték, a német-francia-brit tengely össze is rántott Genfben egy egyeztetést az iráni külügyminiszterrel és az amerikaiakkal, ami mérsékelt sikerrel zárult. Pár órára rá pedig a magasba emelkedtek az amerikai B-2-es bombázók.
A feketeleves csak itt jött: az európai döntéshozók ugyanis semmit sem tudtak arról, hogy Trump ilyen akcióra készül.
Johann Wadephul német külügyminiszter közölte, korábban amerikai kollégája, Marco Rubio kijelentette, hogy Amerika nem lép be a háborúba, ehhez képest ő is csak kvázi a hírekből értesült a támadásról, miután az megtörtént.
Keir Starmer miniszterelnök számára is megalázó volt a helyzet – ő ugyebár korábban nyilvánosan is kizárta, hogy az USA katonai lépést tegyen, bár állítólag nekik azért odaszóltak Washingtonból. Starmer nagy erőkkel építgette a kapcsolatokat Trumppal, azt remélve, hogy híd lehet Washington és Európa között. De – ahogy a Politico írja – hídra nincs szükség, ha a jármű egy B-2-es bombázó.
S még az olyan Trumphoz közeli politikusokat is meglepte a támadás, mint az olasz kormányfő, Giorgia Meloni.
A New York Times hosszú riportja szerint Trump kijelentése – miszerint „két hétig is eltarthat”, míg dönt a csapásról – csak figyelemelterelés volt, valójában a német-francia-brit csoportot közben kiszorították a tárgyalásokból,
Emmanuel Macron francia elnök azzal mentegette a helyzetet, hogy következetességgel hosszú távon csak nyerni fog Európa.
Azonban valójában, mint a Politico megjegyzi, Európa már nem is szereplő a Közel-Kelet sakktábláján, már csak azért is, mert megromlott a kapcsolata az izraeli kormánnyal, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő pedig nem veszi már figyelembe az európai álláspontot, s világossá tette: lényegében csak Trumpra hallgat – és még rá sem mindig.
Nyitókép: Jim WATSON / AFP
Az Irán elleni támadások, a válaszcsapások és a nagyhatalmak reakciói olyan konfliktus körvonalait rajzolják fel, amely messze túlmutat a térségen, globális energiaválságot és diplomáciai patthelyzetet előidézve.
A történészprofesszorral a hazai politika mellett a háború dúlta világ fejleményeit is értékeltük.
A brüsszeli lap ironikus cikkben rántotta le a leplet Ursula von der Leyen és kollégái amatörizmusáról.
Az orosz elnöknek kivételesen nem a saját feltételei szerint kell játszania – és egyetlen rossz lépés is a vesztét okozhatja.
Az eddig izolacionista és békepárti amerikai elnök a neokonokat megszégyenítő eltökéltséggel adott ki parancsot az amerikai bombázóknak Irán nyílt, közvetlen megtámadására. Rajcsányi Gellért írása.
Budapest gondolkodása nem egyezik meg az ország többi részével.
Karbonsemleges világbajnokságot ígérnek.
Cristian Marchiș nem rejtette véka alá a véleményét.
